A blog foszöld felülete nem éppen a leginspirálóbb, ha az ember meg akarja alkotni élete minden egyes percét, ami később visszaolvasva élete vaskos történetévé válik. Bizony. A foszöld és narancssárga keveréke leginkább a semlegességet sugározza. Ami az emberben csak még több indulatot kelt, bennem a feszültséget. Ellensúlyozni akarom valamivel ezt a nihilt.
Az életem mostanában nihil.
Sétálok hazafelé. Egy női hang a fülemen át belém hatol. A zene. És elhúz mellettem egy autó. Az autó után a füst. Szembe velem megjelenik két fényszóró és egy ordító ember. A dudaszó megfojtja a nőt. Te hülye kurva. Ezt mondja. Meg azt is, hogy talán meg akarok halni. Én meg állok. Hideg van. Az előbb ordító ember döbbent arccal áll, ahogy én nem csinálok semmit, meglepi. Elindulok. Lassan. Legalább már nem fázom.
Kurva. Ismerem ezt a szót. Volt egy barátom, aki azt mondta, kurva vagyok. Volt egy anyám, aki szintén. De nem olyan sokszor, ezért ragadt meg annyira a fejemben.
Az intellektusom. A ruhák, amiket hordok. A migrénjeim és a leadott kilók. Meg az a rengeteg rajz, amit kidobálok.
Néha azt gondolom, hogy egy értékes ember vagyok. Egy egyszerűen értékelhetetlen életvitellel.
Gerjeszt
2011.12.27. 19:50 kelda
A bejegyzés trackback címe:
https://malaise.blog.hu/api/trackback/id/tr33499918
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
